"Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét a szép kezét ő rám néz és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond legjobb barátom. Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír sír, mert szakított a barátjával. Én megvígasztalom, ő átölel érzem hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és az mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk , de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog. Én el akarom mondani hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk , de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én elakarom mondani hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt. Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját és a következőket olvasom: Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom."
"Úgy érzem, hogy megbolondulok,
Egész nap csak rád gondolok.
Rád gondolok mikor felkelek,
És mikor este nyugovóra térek.
Lelkemben ég a vágy irántad,
Szívem legmélyén kívánlak.
Már szinte érzem szíved dobbanását,
Mely szítja lelkem lángolását.
Csak szeretnélek már megölelni,
Ajkamat ajkadhoz érinteni.
Úgy szeretlek mint még senkit,
Nélküled én nem érek semmit.
Tudom e vers nem ér fel hozzád
De remélem én egyszer elérek hozzád."
"A szerelem olyan mint a kábítószer. Először eufóriába esel,és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé,de annyira jól esett az érzés,hogy azt hiszed,ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz RÁ és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben ugyanolyan rosszul érzed magad,mint a drogos,aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát,hogy megkapja,amire szüksége van,Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért...!"
"Lelkem mélyén él egy tündér
Ki mindig csak ad, soha nem kér
Békés, szelíd a tekintete
Apró, törékeny a termete
Kicsiny keze oly gyengéden
Puhán, melegen, megértően
Törölgeti verejtéked
Tudja, mit adhatna néked Ismeri szíved vágyát
Valóra váltaná az álmát
Ha tehetné, fogná kezed
Bölcsőben ringatná lelked
S hintene békességet
Törődést és melegséget
Minden fűre, minden fára
S gyengéden nézne a világra
Megmutatná, hogyan szeress
Biztatna, lépted legyen egyenes
Figyeld a fényes csillagképeket
S merj álmodni merészeket
És nézd a csicsergő madarat
Mely szárnyal, mint a szabad akarat
Közben lassú dallamot dúdolna
Melytől szíved meglágyulna
Talán egyszer eljön az idő
S a tündér álma valósággá nő
A világban béke honol majd
Lesz, ki életednek értelmet ad
Aki helyette fogja kezed
S az éjben suttogja a neved
Szemedben kigyúlnak a fények
S valóra válnak a hiú remények."
Valahol messze szól egy dal,
Valahol mélyen vérzik egy szív,
Valahol halkan suttogják a neved,
Valahol valaki érted sír,
Valahol egy lélek keresi párját,
Valahol valaki azt hitte, megtalálta a társát.
Valahol egy buta szív, felelőtlenül szeretett.
Valahol valaki több lett tőled, s kevesebb,
Valahol két kéz át akar ölelni,
Valahol meg akart ismerni valaki,
Valahol egy arcon könnycsepp pereg,
Mert valahol valakinek, Te jelented az életet!
Arcodon a könnycsepp a fájdalomról mesél.
Őszinte érzések és a vak remény.
Te is, mint sok 100 másik egyetlen hibába estél: bíztál, reméltél és hittél.
Bíztad, hogy ő lesz a jövő, hogy vele szebb lesz majd.
Remélted, hogy szerelmetek hű és igaz,
Hitted, hogy ő az, kire vártál ki többet jelent az egész világnál,
De most itt állsz egyedül és vérzel.
Szertefoszlott emlék már a fiú ki mással van éppen.
Fáj, hogy egy pillanat alatt vége lett a mesének,
Hogy szőke herceged más Csipkerózsikát keresett!
Keresed a hibát hol is ronthattad el?!
De lassanként rájössz ez már felesleges hiszen soha többé nem lesz már
Se hit, se remény, se szeretet!
Amikor a napba nézel, s ő jut az eszedbe; amikor a holdba nézel, s őt látod meg; amikor feljön az első csillag este, s ő jár a fejedben, azt nevezik igaz szerelemnek.
Mikor azt kívánod, bár veled lenne; mikor minden álmodban ő jelenik meg; mikor fényes nappal, nyitott szemmel álmodból felkelsz, hogy nincs melletted; mikor hiánya annyira éget, hogy úgy érzed ennél rosszabb már nem lehet; mikor a kedvéért mindent megteszel, s őt mindenkinél előbbre helyezel, azt nevezik igaz szerelemnek.
Mikor neki mindent elnézel, s elbújva zokogsz csendben; mikor azt akarod, neki jó legyen; vállalva minden felelősséget; mikor nem számít, h mit érzel, csak ő boldog lehessen, azt nevezik igaz szerelemnek.
Mikor csak miatta létezel, bár a halálra gondolsz minden percben, azt mondom gondolkozz el, megérdemli e amit érte teszel?!!
Találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol. Várni valakire, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, ".......Ő az."
Valahol mélyen vérzik egy szív,
Valahol halkan suttogják a neved,
Valahol valaki érted sír,
Valahol egy lélek keresi párját,
Valahol valaki azt hitte, megtalálta a társát.
Valahol egy buta szív, felelőtlenül szeretett.
Valahol valaki több lett tőled, s kevesebb,
Valahol két kéz át akar ölelni,
Valahol meg akart ismerni valaki,
Valahol egy arcon könnycsepp pereg,
Mert valahol valakinek, Te jelented az életet!
Arcodon a könnycsepp a fájdalomról mesél.
Őszinte érzések és a vak remény.
Te is, mint sok 100 másik egyetlen hibába estél: bíztál, reméltél és hittél.
Bíztad, hogy ő lesz a jövő, hogy vele szebb lesz majd.
Remélted, hogy szerelmetek hű és igaz,
Hitted, hogy ő az, kire vártál ki többet jelent az egész világnál,
De most itt állsz egyedül és vérzel.
Szertefoszlott emlék már a fiú ki mással van éppen.
Fáj, hogy egy pillanat alatt vége lett a mesének,
Hogy szőke herceged más Csipkerózsikát keresett!
Keresed a hibát hol is ronthattad el?!
De lassanként rájössz ez már felesleges hiszen soha többé nem lesz már
Se hit, se remény, se szeretet!
Amikor a napba nézel, s ő jut az eszedbe; amikor a holdba nézel, s őt látod meg; amikor feljön az első csillag este, s ő jár a fejedben, azt nevezik igaz szerelemnek.
Mikor azt kívánod, bár veled lenne; mikor minden álmodban ő jelenik meg; mikor fényes nappal, nyitott szemmel álmodból felkelsz, hogy nincs melletted; mikor hiánya annyira éget, hogy úgy érzed ennél rosszabb már nem lehet; mikor a kedvéért mindent megteszel, s őt mindenkinél előbbre helyezel, azt nevezik igaz szerelemnek.
Mikor neki mindent elnézel, s elbújva zokogsz csendben; mikor azt akarod, neki jó legyen; vállalva minden felelősséget; mikor nem számít, h mit érzel, csak ő boldog lehessen, azt nevezik igaz szerelemnek.
Mikor csak miatta létezel, bár a halálra gondolsz minden percben, azt mondom gondolkozz el, megérdemli e amit érte teszel?!!
Találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol. Várni valakire, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, ".......Ő az."
